====== Majak ======

Egészen a közelmúltig ez a terület nem szerepelt a térképeken, a szovjet és az orosz kormányzat tagadta a létesítmény létét és persze a nukleáris katasztrófák tényét is, melyek méretükben és hatásaikban is felértek Csernobillal.

{{ :passport2:majak_01.png |Majak}}

===== Cseljabinszk-40 =====

Természetesen a környéken sem láttak szívesen idegeneket, a létesítményben és a később telepített //„Cseljabinszk-65”//-ben is csak a környékbeliek dolgozhattak. A létesítmény Cseljabinszktől 72 km-re északnyugatra, Jekatyenburgtól 150 km-re, délre található. Az amerikaiak számára Garry Powers készített pár fényképet a létesítményről 1960 májusában egy U2-es repülőgépről.

> **Majak**, teljes nevén //Majak Termelési Egyesülés// //(Производственное объединение «Маяк»//, magyar átírásban: //Proizvodsztvennoje objegyinyenyije Majak//), korábbi nevein **Kombinát--817**, Bázis--10, Mengyelejev Állami Vegyiművek, PO 21, Majak Vegyi Kombinát) nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem Oroszország Cseljabinszki területén, az ozjorszki zárt közigazgatási egységben. 1994 előtt Ozjorszk várost Cseljabinszk--40, illetve Cseljabinszk--65 néven illették. Napjainkban a Roszatom része. forrás: [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Majak|Wikipedia szócikk: Majak]] 

A földalatti város építését **1945**-ben rendelte el a kormányzat, a hetvenezer munkára vezényelt rabot 12 táborban helyezték el. Az első urándúsító reaktor //"Anotchka"// névre hallgatott, 18 hónap alatt készült el, teljes üzembe helyezésére 1948. június 19-én került sor.

A cél a szovjet atomfegyverekhez szükséges plutónium előállítása volt. 1949. április 29-ére gyűlt össze elegendő mennyiségű plutónium az első szovjet atombomba, az **RDSZ--1** megépítéséhez. Az első után további öt reaktor épült 1950 és 1952 között. Nem messze a létesítménytől építették fel a dél-uráli atomerőművet.

A létesítmény kiszolgálására 90 négyzetkilométeres körzetben 100.000 ember elhelyezésére alkalmas települések nőttek ki a földből. Ez a körzet lett az un. Mayak-komplexum, a szovjet nukleáris kutatás és fejlesztés főhadiszállása. Központja, a biztonsági zóna azonban a reaktorokkal együtt sem haladja meg a néhány hektárt. A létesítmény egy része a föld alatt kapott helyet.

A létesítményt építő raboknak előtt idekerülésük előtt két lehetőség közül kellett választaniuk, vagy 25 év Szibéria, vagy 5 év a földalatti //„Cseljabinszk-40”//-en. Ez természetesen egy átverés, voltaképpen halálos ítélet volt számukra, hiszen a radioaktív sugárzás szinte mindannyiukkal 5 éven belül végzett. A rabok (és a dolgozók többsége) sem volt tisztában a radioaktív sugárzás halálos voltával.

Az érvényben levő szabályzás szerint a dolgozókat érő sugárzás nem érheti el a **2 REM** (Roentgen Equivalent Man) értéket évente. A //„Cseljabinszk-40”// első éveiben a dolgozókat ért sugárdózis **93,6 REM** volt, és ez az érték 1951-re elérte a **113,3 REM**-et, néhány szélsőséges esetben pedig a **400 REM**-et.

{{ :passport2:majak_02.png |Cseljabinszk-40}}

Az első hat év során a Mayak komplex teljes radioaktív hulladékmennyiségét és a **Tecsa folyó**ba ürítették, illetve a folyó vizét használták fel a reaktorok közvetlen hűtésére. Ez a folyó 24 falu egyetlen vízforrása, és az Ob folyamba ömlik. 1951-re nyilvánvalóvá vált, hogy a szennyezés felelős a falvak kihalásáért. Ebben az évben egy rutinellenőrzést követően bebizonyosodott, hogy a komplexumtól alig 7 kilométerre található Metlino-ban a háttérsugárzás megemelkedett. A tipikus háttérsugárzás értéke 0.21 REM **évente**, míg a faluban 5 REM-et mértek **óránként**. A //„Cseljabinszk-40”// radioaktív hulladéka az sarkvidékek tengereiben is kimutatható volt.

Ez a sugárzásszint nagyjából 28.000 ember életét veszélyeztette közvetlenül. Utólagos mérésekkel bebizonyosodott, hogy ebben az időszakban (1948-1953) nagyjából **2,75 MCi** (//100 PBq//)  mennyiségű radioaktivitást juttattak a folyóba.

A rádioaktiv hulladékot ezek után kezdték el először ülepítő-tartályokba  elvezetni, majd az elfolyásmentes Karacsáj-tóba (озеро Карачай) lerakni, a Tecsa folyót pedig szögesdrótokkal próbálták elzártni a lakók elől, illetve egy agyag-gáttal szeparálták el a többi felszíni víztől. A leginkább veszélyeztetett 7.500 lakost kitelepítették.

A rögtönzött megoldásokkal, főleg az ülepítő-tartályokkal már 1953-as megépítésüket követően is komoly problémák merültek fel. Az elvezetett szennyvíz magas radioaktivitása miatt jelentős mennyiségű hőt termelt.

A tartályokat -- melyeknek egy jelentős része még hőcserélővel sem volt ellátva - ez a folyamat jelentős nyomásingadozásnak tette ki, az illesztések és tömítések gyorsan elengedtek, a szennyvíz pedig megtalálta a közvetlen utat a tóba -- meglepő módon mégsem ez a tény vezetett katasztrófához, hanem az egyik ilyen kiszáradó, 250 m<sup>3</sup>-es tartály, illetve az abban leülepedett ammónium nitrát és acetátok.

===== Kisztim katasztrófa (Kyshtym accident) =====

1957 szeptember 29.-én, 4 óra 20 perckor az egyik tartályban a hőmérséklet meghaladta a 350 °C és vélhetően vagy önrobbanással, vagy valamilyen villamos berendezés szikrája által berobbant. A kémiai (tehát nem nukleáris) robbanás nagyjából 75 tonna TNT (310 gigajoules) robbanásával volt egyenértékű. A tartályt egy vastag betonréteg fedte, mely 40 méterre repült, a 160 tonnányi erősen radioaktív üledék pedig kivetődött a légkörbe.

A szennyeződés nagyjából 23.000 km<sup>2</sup>-en terült szét, és 470.000 ember életét veszélyeztette.\\ Körülbelül 20 Megacurrie-nyi (**20 MCi**; 800 PBq) erősen sugárzó anyag szabadult el, ez nagyjából a fele mennyiség, mint amennyi **erősen sugárzó anyag** (**40 MCi**) **Csernobil**ban került a légtérbe. Ennek a radioaktiv hulladéknak a nagy része végül a Tecsa folyóba mosódott, de egy, még így is jelentős **2 MCi** (80 PBq) mennyiség több száz kilométerre is eljutott.

[{{:passport2:majak_03.png|Az 1957-es Kisztim katasztrófa emlékműve}}]

A robbanást követően a környező falvakban pánik uralkodott el a arcbőrön és a kezeken megjelenő furcsa foltok és gyulladások miatt, így a kormányzat tíz nappal a baleset után 22 környező falu 10.000 lakosának az evakuálását rendelte el, ezek a települések máig szellem-falvak maradtak.

A szovjet kormányzat a szennyezett területeket 1968-ban //„East-Ural Nature Reserve”// nemzeti parkká nyilvánította, és elzárta az idegenektől.

Az orvosoknak kormányzati szinten megtiltották, hogy a betegeknek a problémájuk valódi természetét elmondják, ehelyett jellemzően vérproblémák és vegetatív szindrómák kerültek a kórlapokra. Az egykori Szovjet Egészségügyi Minisztérium egy 1992-es tanulmánya megállapította, hogy 8.015 ember halt meg az elmúlt 32 évben a baleset következtében -- ez szerintem egy cinikusan optimista becslés.

Magát a kompexumot gyorsan dekontaminálták, majd folytatták a plutónium előállítását és a nukleáris hulladék Karacsáj-tóba való lerakását. Itt a '70-es évekig becslések szerint **120 MCi** (4000 PBq) sugárzó anyag került „letárolásra” (emlékeztetőül, **Csernobilban nagyjából összesen 100 MCi** sugárzóanyag szabadult el).

A létesítmény nevét //„Cseljabinszk-40”//-ről //„Cseljabinszk-65”//-re változtatták.

===== Karacsáj-tó katasztrófa =====

**1967-ben** egy szokatlanul aszályos év köszöntött **Cseljabinszk** megyére és a sekély **Karacsáj-tó** fokozatosan kiszáradt, nagyjából vizének a fele elpárolgott. A tó alján felgyülemlett rendkívül radioaktív iszap a felszínre kerül és kiszáradt,  és a szelek a porral együtt jelentős mennyiségű stroncium-90-et, talliumot és cézium-137-et is magukkal sodortak a száraz mederből. Nagyjából félmillió ember egészségét érintette ez a por, sokuk már az 1957-es balesetből is jelentős dózist kapott.

[{{passport2:majak_04.png|A Karacsáj-tó alján felgyülemlett rendkívül radioaktív iszap a felszínre kerül és kiszáradt,  és a szelek a porral együtt jelentős mennyiségű //stroncium-90//-et, talliumot és //cézium-137//-et is magukkal sodortak a száraz mederből.}}]


A tavat ezek után kezdték gyakorlatilag kiönteni betonnal és betemetni, ez a munka a Google Maps tanúsága szerint már lezárult.

A //„Cseljabinszk-65”// a Szovjetunió összeomlása után, 1994-től került fel a térképekre, **Oziroszk** (Ozyorsk vagy Ozersk) néven, nagyjából ettől az időszaktól kezdték elismerni a katasztrófákat is. Oroszország a szovjet időkből megörökölt //„Cseljabinszk-65”//-öt lezárta, a Karacsáj-tó pedig sajátos //„világörökségként”// felkerült [[passport:a_vilag_12_gyilkos_tava|a legveszélyesebb tavak listá]]jának az élére.

A tó partján napjainkban a Geiger számlálók még mindig (és még vélhetően nagyon sokáig) **600 Röntgen / órás** sugárzási szintet mérnek, ez egy óra alatt elegendő a halálos szint begyűjtéséhez. A tóban felgyülemlett szennyezés 4,44 EBq (exabecquerel) mennyiségű radioaktivitást bocsát ki. Ebből 3,6 EBq-t a cézium--137 és 0,74 EBq-t a stroncium--90 izotópok sugárzása teszi ki.

Összehasonlításul, a csernobili reaktorbalesetnél 5--12 EBq radioaktív anyag került a környezetbe, ami ráadásul nem koncentrálódott egy helyre. Mérések szerint a talajvíz is erősen szennyezett a tó körzetében, a környező vizekben mért gamma-sugárzás is jelzi, hogy a tó bebetonozása nem lehet megoldás erre a környezetszennyezésre.

Egy 1991-es jelentés szerint a //„Cseljabinszk-40”// megnyitását követően a leukémiás megbetegedések száma 41%-kal emelkedett. A megbetegedések összesített számai sajnos nem feltétlenül tükrözik a valóságot, ugyanis a számok kozmetikázásának hagyománya Oroszországban erős. Talán inkább jelemzi a kialakult katasztrofális helyzetet, hogy az egyik közeli faluban 1993-ban egy átlagos férfi élettartama **45 év** volt.

A Szovjetunió kimúlt és bár az oroszok sem viszik túlzásba múltjuk homályos foltjainak feltárását, a Google Maps / Earth sokat segít a rejtélyes „**Majak**” feltárásában.

{{url>https://www.google.com/maps/embed?pb=!1m10!1m8!1m3!1d13498.836802620837!2d60.791559312411!3d55.67497130333452!3m2!1i1024!2i768!4f13.1!5e1!3m2!1sde!2sde!4v1597491870707!5m2!1sde!2sde" width="800" height="600" frameborder="0" style="border:0;" allowfullscreen="" aria-hidden="false" tabindex="0>}}

A térképen látható, hogy mára már az oroszoknak sikerült betonnal kiönteniük és betemetniük a tó medrét.

Vajon hány hasonló tó található itt?

Mennyi emberi és környezeti katasztrófa köthető ehhez a térséghez?

===== Katasztrófák sora =====

A  Greenpeace 2000-es jelentésében sorba szedte az eddigi legpusztítóbb nukleáris katasztófákat asszerint, hogy milyen mennyiségű sugárzóanyagot érintett:

^helyszín^felszabadult  \\ radioaktív sugárzás \\ TBq^felszabadult  \\ radioaktív sugárzás \\ Ci|
|Majak, Karacsáj-tó|20.000.000 TBq|540 MCi|
|Tomsk--7, talajszenyezettség folyékony radioaktív hulladékkal|15.000.000 TBq|400 MCi|
|Krasznojarszk, talajszenyezettség folyékony radioaktív hulladékkal|4.000.000 TBq|110 MCi|
|Csernobil, Atomerőmű-baleset, 1986|1.850.000 TBq|50 MCi|
|Nukleáris légköri robbantások|1.550.000 TBq|42 MCi|
|Majak, Kisztim katasztrófa, 1957|740.000 TBq|20 MCi|
|Sellafield, 1951 óta|130.000 TBq|3,5 MCi|
|Majak, Staroe Boloto tó|110.000 TBq|3 MCi|
|Majak, Tecsa folyó (1949-1956)|100.000 TBq|2,7 MCi|
|Majak, Kisztim katasztrófa hatásai más helyszíneken|74.000 TBq|2 MCi|
|Majak, 17. tározó|74.000 TBq|2 MCi|
|La Hague (Franciaország) 1965 óta|8.000 TBq|220 kCi|
|Tomszk--7, hűtővíz elvezetés a Tomsk folyóba|1.400 TBq|37 kCi|
|Krasznojarszk, hűtővíz elvezetés a Jeniszej folyóba|1.100 TBq|30 kCi|
|Tomszk--7, baleset 1993|43 TBq|1200 Ci|
|Majak, a Karacsáj-tó pora (1967)|22 TBq|600 Ci|
//forrás: Greenpeace 2000.10.09.//

Az összevetésből kiderül, hogy mindeddig a csernobili baleset volt a legszennyezőbb a környezete számára, 50 MCi-vel, ez követi a Kisztim-katasztrófa 20 MCi-vel. 

===== Ajánló =====
Hasonló jellegű bejegyzéseket a **A szovjet imperium romjain** tag alatt talál: {{topic>a_szovjet_imperium_romjain}}

Hasonló jellegű bejegyzéseket a **nukleáris** tag alatt talál: {{topic>nuklearis}}

{{page>passport:lablec}}

===== Források =====
[[http://hu.wikipedia.org/wiki/Majak|Wikipedia szócikk: Majak]]\\ [[http://en.wikipedia.org/wiki/Mayak|Wikipedia szócikk: Mayak]]\\ [[http://en.wikipedia.org/wiki/Kyshtym_disaster|Wikipedia Szócikk: Kyshtym_disaster]]\\ [[http://sometimes-interesting.com/2011/07/15/the-most-contaminated-place-on-earth-chelyabinsk-40/|sometimes-interesting: The Most Contaminated Place on Earth: Chelyabinsk-40]]\\ [[http://www.damninteresting.com/in-soviet-russia-lake-contaminates-you/|damninteresting: In Soviet Russia, Lake Contaminates You]]\\ [[http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/nucene/cherno2.html|hyperphysics]]

{{tag>Garry_Powers U2 Cseljabinszk Cseljabinszk-40 Cseljabinszk-65 Jekatyenburg Majak Kombinát-817 Bázis-1 Mengyelejev_Állami_Vegyiművek PO_21 Majak_Vegyi_Kombinát Anotchka RDSZ-1 Tecsa_folyó Metlino Kisztim Karacsáj-tó stroncium-90 cézium-137 Oziroszk a_szovjet_imperium_romjain 1957 1967 nukleáris világjáró Szovjetunió érdekes_történet történelem}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}