Összehasonlítás

A kiválasztott és az jelenlegi változat között az alábbi különbségek fordulnak elő:

--- passport:generacios_ellentet [2026/08/02 13:18] – létrehozva - külső szerkesztés 127.0.0.1
+++ passport:generacios_ellentet [2026/08/02 13:18] (aktuális) – külső szerkesztés (Ismeretlen dátum) 127.0.0.1
@@ Sor 1: / Sor 1: @@
+====== Generációs ellentét ======
+{{ passport:haza01.png |Generációs ellentét}}
+Beülni a kocsiba és levezetni azt az ezer kilométert, vagy felülni a repülőre, vonatra és úgy megtenni ezt az utat -- sokunk életének ez a részévé vált, ha találkozni akarunk hozzátartozóinkkal, ismerőseinkkel. Nem nagy ügy.
+Hozzászoktunk már, tudjuk, hogy nagyjából félúton Linznél van az az ormótlan toronyépületszerűség, az autópálya mellett, aminek az esetlenségét próbálták egy felfestett oroszlánfejjel oldani, onnan már csak 500. Bécs előtt -- még innen nézve -- Allandnál a benzinkúthoz érdemes letérni, mert finom a //Leberkäse//, és utána, az elkerülőről szinte rárepülünk már Bécsre.
+A város, ami gyerekkorunkban oly távolinak tűnt, olyan idegennek és barátságtalannak, a Mariahilfer Straße összes csillogásával és banánpavilonjával együtt, és ahová akkor egy szakadt Robúrral érkeztünk a helyiek lesajnáló tekinteteinek kereszttüzében. Onnan már csak egy ugrás, és a határon vagyunk. Sokszor, nagyon sokszor megtettük már ezt az utat, de egyre ritkábban.
+Egyre több dolog kezdett minket az „új világhoz” láncolni, szorosan és könyörtelenül. Az eleinte talán nem igazán komolyan gondolt munkahely lassan komollyá vált -- persze csak néhány váltás után. Az eleinte talán nem túl komolyan vett kapcsolat házasságban végződött. Sorra jöttek a gyerekek, saját ház; mindezek a dolgok vezettek oda, hogy az idegen vált otthonossá, és az eredeti otthon fénye kopott meg, távolodott, és a honvágy is lassan kihunyt.
+Az otthon ott van, ahol a család van -- közhelyesen hangzik, de igaz. A magyarországi házunkat már eladtuk, ha hazamegyünk, szállodákban vagy rokonoknál tudunk megszállni pár napra, és a négy gyerek sem könnyít ezen a helyzeten. Ráadásul a kölykök iskolások, csak a szünetben lehet velük elindulni, akkor, amikor a legtöbben szintén útra kelnek. Zsúfoltság az autópályán, zsúfolt program, hiszen ebbe a rövid otthon töltött időbe próbáljuk mindenkinek a meglátogatását belezsúfolni.
+Azonosulás azzal, hogy a világ, amiben élünk, és a problémák, amik minket foglalkoztatnak, egészen másak, mint az otthon maradottaké. A távolság valóban eltávolít és valahogy nem igazán találjuk a helyünket már otthon. A hazamenetel az ünnepekre kényszerré és görcsöléssé válik, még a kölykök sem élvezik. Ők már részben Németországban születtek, egymás között is inkább csak németül karattyolnak, hiszen nekik az a //„napi”// nyelv, amit az iskolában használnak, a magyar otthonra marad.
+Nomeg amikor kiszabadulnak a kisbuszból az ezer kilométer után teljesen felpörögve, sáskahadként letámadva mindent és mindenkit, az például anyósoméknál rendszeresen leviszi a biztosítékot. És nem szórakoztat az átvezetett éjszaka után az sem, amikor ezek után szóvá teszik, hogy rosszul neveljük a kölykeinket.
+Aztán feladtuk.
+Az ünnepeket itthon és nem otthon töltjük, a kapcsolattartás eszköze a telefon és a skype marad, évente csak egyszer szánjuk el magunkat a nagy útra. Hívjuk persze az ismerősöket, hogy inkább ők jöjjenek ide, szállás van, a környék szép (//Fränkische Schweiz//) de csak ritkán vállalkoznak az útra, a szüleink meg szinte sosem. Nekik mindig van valami kifogásuk, hogy miért nem; vigyázni kell a házra, a szomszédra nem lehet rábízni a fűtést, az állatokat...
+A valódi ok kimondatlan marad; az ő nemzedékük még egy kisebb világhoz szokott. A nyitott határokat ők inkább fenyegetésként élik meg, mintsem (ahogy mi is) lehetőségként. Nyilván a nyelvismeret hiánya is bizalmatlanabbá teszi őket, de sokkal inkább az, hogy tartanak az idegentől, az ismeretlentől. Otthonról Budapest messze van, Bécs meg,.. az már egy másik bolygó.
+Hogy az eddigi írásom melankolikus hangulatát egy kicsit oldjam, elmondom, hogy honnan is jutott eszembe mindez: Az Edeka, szokásához hűen az idén gerillareklámmal rukkolt elő, melyet már pár millióan láttak is a Youtube-on:
+{{ youtube>V6-0kYhqoRo?large }}
+\\
+\\
+Akinek nincs kedve a reklámszpotot megnézni, vagy a nyelv okoz nehézséget, összefoglalom: A bácsi otthon várja az unokákat és a gyerekeket, de mindenki lemondja a hazautazós karácsonyi találkozót. Az öreg halálhírére viszont hazatérnek, ahol a terített asztalnál várja őket az ősz bácsi, felróva nekik, hogy másként nem tudta volna a karácsonyra összehozni a családot, csak egy (valótlan) gyásztávirattal.
+Úgy látszik, a Német Vasutak (DB) is elirigyelte az Edeka gerillareklámjainak a sikereit ([[passport:supergeil|egyébként ezekről itt már írtam]], geil, nem?), és ők elkészítették a vicces, de alapvetően ütős választ a szpotra:
+{{ passport:haza02.png |Felirat: Lieber Opa, warte nicht bis sie zu Dir kommen: Kedves nagypapa, ne várd, hogy ők jöjjenek hozzád.}}
+Felirat: //Lieber Opa, warte nicht bis sie zu Dir kommen//: Kedves nagypapa, ne várd, hogy ők jöjjenek hozzád.
+Az üzenet egyértelmű, de azért szeretném megerősíteni: Kedves szüleim, apósom, anyósom, rokonaink: Ne várjátok, hogy mindig mi menjünk hozzátok. Természetesen minden költségbe beszállunk, ha gondoljátok; hogy a karácsonyt velünk tölthessétek. Immár itthon.
+{{page>passport:lablec}}
+{{tag>2015 Németország reklámspot kisfilm generáció immár_itthon megható karácsony DB utazás hazautazás }}
+~~NOCACHE~~
+Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}